Me-410 A2/U2 – Éjszakai vadász SN-2 Lichtenstein radarral. Fegyverzete 2xMG151/20 és 2xMK108 és 2xMG131/13 hátrafelé tüzelő védő géppuska A Me-210-es és 410-es volt a Luftwaffe legtöbb változatban épített repülőgépe. Több mint 140 változat ismert, beépítették mindazt a fegyverzetet amivel a Luftwaffe rendelkezett ebben az időben
Me-410 A-1
A bombázó vadásszá való átfegyverzése a Me-410 A-1/U 1 jelzést viselte. Csupán két utólagos MG 151/20 volt a különbség. Ezeket a bombateher helyett helyezték el mereven a bombatérben (WB 151 fegyverkonténer ETC-re függesztve).
Me-410 A-2
Nehézvadász megerősített fegyverzettel. A törzs két oldalán lévő mozgatható 13 mm-es MG 131 mellé ez a változat az orrba két merev 20 mm-es MG 151/20-at és két szintén merev 30 mm-es MK 103-at kapott. Az azonos fegyverzettel rendelkező Me-410 A-2/U 2-t az éjszakai vadászatra szánták. Ezzel szemben a Me-410 A-2/U 4 a bombatérben elhelyezett szokásos, merev fegyverzet eltávolítása után egy BK 5-ös ágyút kapott 36 lövéssel. Annak ellenére, hogy a túlsúlyos fegyver miatt a változat erősen orrnehéz lett, sikeresen alkalmazták az amerikai bombázók ellen.
Me-410 A-3
Megnövelt hatótávolságú felderítő változat. A fényképezőfelszerelést az ablakokkal ellátott bombatérben helyezték el. Két merev 20 mm-es MG 151/20 és a szokásos hátrafelé tüzelő védőfegyverzet.
Messerschmitt Me-410 B-sorozat
Megerősített fegyverzetű széria. Ez főképpen a két merev MG 17-es MG 131-esekkel való cseréjét jelentette.
Me-410 B-1
A Me-410 A-1-hez hasonló bombázóváltozat. A fegyverzetet négy 13 mm-es MG 131 és két 20 mm-es MG 151/20 alkotta.
Me-410 B-2
A Me-410 A-1/U 2-höz hasonló romboló. A bombatérben elhelyezett WB 151 fegyverkonténer az alapfelszerelés részét képezte.
Me-410 B-3
A Me-410 A-3-hoz hasonló felderítő, de négy 13 mm-es MG 131-gyel és két 20 mm-es MG 151/20-szal.

Me 210

A Messerschmitt Me 210 egy második világháborús, kétmotoros, alsószárnyas, fémépítésű német romboló (Zerstörer) és gyorsbombombázó repülőgép volt. 1943-tól Magyaroszágon is készültek Me 210-esek, a típust rendszeresítette a Magyar Királyi Honvéd Légierő is.

 

A Messerschmitt Bf 110 utódaként tervezték 1937-ben. Bár az első felszállására már 1939-ben sor került, a sorozatgyártás a gép rossz repülőtulajdonságai miatt csak 1941-ben kezdődött, de a sok baleset miatt a 325. gép átadása után leállították. A gyártás újraindítását csak hosszas tesztelés és a számos szerkezeti elem újjátervezése után engedélyezték a légügyi hatóságok. A már elkészült példányok egy részét hosszabb törzsrésszel látták el és a DB 605-ös motorral építették meg. A gépeket a keleti fronton főleg gyorsbombombázó és felderítő feladatokra alkalmazták. Gépágyúkkal, rakétákkal és radarral felszerelt nappali és éjszakai nehézvadász változatait a Németországot támadó szövetséges stratégiai bombázó kötelékek rombolására használták. A típus egyik sajátossága a hátsó támadások elhárítására alkalmazott távirányítású géppuska pár volt. A teljes áttervezés eredményeként létrejött, 1900 LE-s DB-603 motorokkal felszerelt géptípust utolsó változatát már Me 410 jelzéssel állították hadrendbe.