Aicsi D3A

Harci alkalmazása

1939 decemberében a flotta 99 mintájú flotta repülőgép-hordozó bombázó 11 modell néven megrendelte a gyártást[8]A gyártásra került változat kissé kisebb szárnnyal, 746 kW (1000 LE) teljesítményű Kinszei 43 vagy 798 kW (1070 LE) teljesítményű Kinszei 44 motorral épült. Az iránytartást végül egy hosszú vezetőfelülettel oldották meg a függőleges vezérsík elé szerelve, ezzel a gép igen könnyen kormányozhatóvá vált.
A fegyverzete két előrefelé tüzelő mereven beépített 7,7 mm kaliberű 97 mintájú könnyű géppuska és egy mozgathatóan beépített védelmi géppuska a hátsó ülésről kezelő lövész számára. A szokásos bombaterhelés egyetlen 250 kg-os bombából állt a törzs alatt egy bombatartó trapézre erősítve, mely bombázáskor a légcsavar alatt repült el. Két további 60 kg-os bombát lehetett a szárny alá a zuhanófékeken kívülre függeszteni.
A D3A1 a repülőgép-hordozó próbáit az Akagi és Kaga fedélzetén folytatta le 1940 folyamán, néhány gép pedig Kínában földi bázisról bevetve esett át a tűzkeresztségen.[9] A Pearl Harbor elleni támadástól kezdve a D3A1 részt vett az összes nagyobb japán repülőgép-hordozó bevetésen a háború első 10 hónapjában. Első jelentős sikerüket a Royal Navy ellen 1942 április közepén az Indiai Óceánon könyvelték el. A Val bombázók találati aránya 80%-os volt két nehéz cirkáló és a Hermes repülőgép-hordozó ellen ebben a hadműveletben. A háború folyamán a Val zuhanóbombázókat a Nakadzsima B5N Kate torpedóvetőkkel párhuzamosan vetették be, így az ellenséges hadihajók gyakran a torpedók és bombák együttes találata folytán süllyedtek el. Nem számítva a Pearl Harbor elleni rajtaütést, ahol többféle repülőgéppel támadták a célpontokat.A háború előrehaladásával néhány alkalommal a zuhanóbombázók vadászgép feladatok ellátására is kényszerültek, mivel fordulékonyságuk elegendő volt ahhoz, hogy túléljék ezt a szerepkört.1942 júniusában a D3A továbbfejlesztett változatát már egy 969 kW (1300 LE) teljesítményű Kinsei 54 motor hajtotta, melyet Model 12 néven próbáltak ki. A megnövekedett teljesítmény korlátozta a hatótávot, ezért a típust ismét átalakították pót üzemanyag-tartályok hordozására. Ezzel lehetővé vált a gépek bevetése a Salamon-szigetek felett. A Model 22 hamarosan felváltotta ezeket, a Model 11-eseket 1942 őszétől kezdve fokozatosan kivonták a frontszolgálatból és gyakorló egységekhez irányították.Amikor az új Jokoszuka D4Y megjelent, a D3A2 gépeket szárazföldi bázisokra helyezték át vagy kisebb repülőgép-hordozókra irányították, amelyek túlságosan rövidek voltak a nagyobb sebességgel leszálló Szuszei gépek számára. Amikor az amerikaiak ismét elfoglalták a Fülöp-szigeteket 1944-ben földi repülőterekről felszálló D3A2 zuhanóbombázók is részt vettek a harcokban, de addigra már reménytelenül elavultak, és nagy veszteségeket szenvedtek. A háború utolsó évében több D3A2 kamikaze bevetésben vett részt.