A6M-Zero

Az A6M (japánul rei siki kandzsó szentóki, azaz „nulla típusú elfogó vadászrepülőgép”) nagy hatósugarú japán vadászrepülőgép volt a második világháborúban, melyet a Császári Haditengerészet megbízásából fejlesztettek ki flottalégvédelmi feladatokra. A flotta 1940-ben rendszeresítette, ebben az időben a csendes-óceáni térség inváziója alatt mind sebességben, mind manőverezőképességben felülmúlta a legtöbb, térségben rendszeresített brit, francia és amerikai vadászrepülőgépet. A kiválóan kiképzett japán pilóták jelentős sikereket értek el az 1942-es év második feléig, légigyőzelmi arányuk 12:1 körül volt. A japán repülőgép-hordozókról és szárazföldi légi támaszpontokról bevetett repülőgépek hatósugarukon belül hathatós légi fedezetet adtak a japán fegyveres erőknek. A háború előrehaladtával azonban előjöttek gyengeségei: a kisméretű csillagmotor elégtelen teljesítménye miatt a sárkány páncélozása és nagyobb űrméretű fegyverek alkalmazása nem volt megoldható, az öntömítő üzemanyagtartályokkal nem rendelkező gépeket egy ellenséges sorozat rendszerint fáklyává változtatta, míg a szövetséges típusok általában a több, kis űrméretű találatot követően is haza tudtak érni. A guadalcanali ütközetsorozat alatt a korábban a „Repülő tigrisek” által kidolgozott légiharc-eljárásokat továbbfejlesztve az amerikai pilóták F4F Wildcat típusaikkal egyenrangú ellenféllé váltak. Az F6F Hellcat, F4U Corsair, Spitfire és Seafire típusok elterjedésével azonban a Zero elavult, váltótípusai csak kis darabszámban tudtak megépülni, tényleges leváltása a háború végéig megoldatlan maradt. A háború utolsó évében főként mint kamikaze, öngyilkos repülésekre alkalmazták. A japán repülőgépgyártás legnagyobb darabszámban gyártott repülőgépe lett. A szövetséges pilóták csak Zero-nak becézték, hivatalos szövetséges kódneve Zeke, az A6M3-nak Hamp, illetve az úszótalpakkal felszerelt A6M2–N-nek Rufe.

.

 

Harci alkalmazása

A nyugati szövetségesek által Ben, Ray, Zeke, vagy Hap/Hamp néven ismert repülőgépek éppen ott támadtak, ahová a stratégák szerint a japánok el sem juthattak volna. Ezek a célok esetenként 1600 kilométerre voltak a legközelebbi japán támaszponttól, illetve repülőgép-anyahajótól. A már a japánok által is Nulla-vadásznak nevezett gép a légiharcban jobban manőverezett, s a fegyverzete is erősebb volt, mint a Curtis P-40-esé, a Curtis-Wright CW 21-esé, a Brewster Buffalóé vagy a Hawker Hurricane I. gépeké. A jól előkészített flottamanőverekkel és a bázisok telepítésével a Hikotaik (a szárazföldi légierő századai) és Kanjo Koku Sentaik (a repülőgép-hordozókon települt századok) olyan légifölényt teremtettek, amelynek birtokában a japán hadsereg több mint 37 millió km2 terület felett gyakorolhatott hatalmat. Ez volt az alapja annak, hogy a szövetségesek oldalán és a japán katonai körökben is megszületett a legenda a legyőzhetetlen repülőgépről.

Története
Az 1930-as évek második felében a japán repülőgép-hordozók általános rendeltetésű vadászrepülőgépe az alsószárnyas, merev futóművel felszerelt, nyitott pilótafülkés Mitsubishi A5M Claude volt. Ez a gép kortársaihoz képest modernnek, gyorsnak számított, hiszen abban 1936-ban az Amerikai Haditengerészet éppen átvette első F3F–1 típusú behúzható futóműves kétfedelű gépeit, a brit Royal Fleet Air Arm pedig a Hawker Nimrodokat rendszeresítette. Az A5M azonban messze nem volt tökéletes, egyéves szolgálata alatt már a váltótípusának pályázatait készítették elő és írták ki. 1937 májusában kiadott tervezetet elküldték a Mitsubishihez és a Nakajimához egyaránt, ahol a pontos kiírásig elkészítették prototípusaikat.
követelmények

A Nakajima és a Mitsubishi tervezőmérnökei és a haditengerészeti légierő képviselői 1938 januárjában egy konferencián találkoztak Jokoszukában, hogy a korszerű vadászgépekkel kapcsolatos kérdéseket megbeszéljék. A haditengerészet ismertette a kínai hadszíntér harci tapasztalatait, majd kifejtette elvárásait. A követelmények között elsőként jelölték meg a manőverezőképességet, mint egy korszerű vadászgép legfontosabb tulajdonságát. Más vélemények ezzel szemben lényegesebbnek tekintették a nagy hatótávolságot. Ez éppen ellentmondott a Kínában tapasztaltaknak, hiszen ott a japán bombázók vadászkíséret nélkül repültek. Szóba került a fegyverzet is: vagyis két 20 mm-es ágyú beépítése, mert a pilóták egyhangúlag azon a véleményen voltak, hogy a géppuskákkal vívott harc nem eléggé hatásos. A Nakajima cég mérnökei az elvárásokat teljesíthetetlennek ítélték. Ezért 1938 januárjában kiszálltak a versenyből, s így a teljes munkát a Mitsubishi kapta meg.

A Zero-t a Mitsubishi cég főmérnöke Horikosi Dzsiró tervezte, aki a szinte teljesíthetetlen elvárások jelentette probléma megoldásaként a repülőgép tömegét nevezte meg, ennélfogva törekedett rá, hogy megfelelő szerkezeti megoldások és anyagok alkalmazásával tegye minél könnyebbé a típust. A törzs és a szárnyak borítására könnyű, ám szilárd alumínium lemezeket használt, a szárnyakat újszerű tartóelemek segítségével rögzítette és a futóműtől kezdve egészen a kabin műszerezettségéig ragaszkodott a felesleges alkatrészek elhagyásához (még a pilótát védő páncéllemezt is kihajította a géptörzsből). Horikosi hosszasan kutakodott a leginkább megfelelő anyag után, majd választása a T-7178-ra, egy különleges alumíniumötvözetre esett, amelynek kiemelkedő szilárdsága csekély tömeggel párosult. A különleges szerkezetnek, az egyes részegységek elhagyásával és az alkalmazott anyagoknak köszönhetően sikerült a prototípus súlyát minimálisra csökkenteni, ezért fegyverzet terén nem volt szükséges kompromisszumos megoldásokat alkalmazni.A Zero 2 db, a légcsavarkörön át tüzelő, Typ 97 típusú 7,7 mm-es géppuskával volt felszerelve (500 lövés csövenként), elsődleges fegyverzetét pedig a szárnyakba épített Typ 99-es 20 mm-es gépágyúk adták ki (60 lövés csövenként). A megfelelő sebesség elérése érdekében nagy teljesítményű motort kellett alkalmazni,ám a könnyű szerkezet miatt alaposan meg kellett válogatni a felhasznált szerkezeti elemeket.Így végül a 12 hengeres,925 Le-s Nakajima NK1C Sakae 12-es csillagmotorra esett a választás,amely egy háromtollú állandó fordulatszámú légcsavart forgatott.Az előírt hatósugár teljesítése végett a repülőgépet alkalmassá tették a külső üzemanyagtartály hordozására, amely 3100 km-re tolta ki a Zero hatótávolságát.

 

Típusváltozatok

 

A6M-1

Motor: Mitsubishi MK2 Zuisei 13, 14 hengeres csillag, teljesítménye 780 Le
Max. seb. 513 km/h 3600m magasan
Fegyverzet: 2x7,7mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-2, Modell 21 (Pearl Harbour megtámadásának idején volt rendszeresítve kb. 400 példányban.)

Motor:Nakajima NK1C Sakae 12, 14 hengeres csillag 940 Le teljesítménnyel.
Max. seb. 533 km/h 4550m magasan
Fegyverzet: 2x7,7mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-2N-11 és 21 Úszótalpas változat,

Motor:Nakajima NK1C Sakae 12, 14 hengeres csillag 940 Le teljesítménnyel.
Max. seb. 435 km/h 5000m magasan
Fegyverzet: 2x7,7mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-3 Modell 22, az utolsó 12,00m-es fesztávval épített változat.

Motor: Nakajima NK1F Sakae 21, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 Le
Max. seb. 537 km/h 6000m magasan
Fegyverzet: 2x7,7mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba,

A6M-3 Modell 32, az első 11,00m-es fesztávval épített változat.

Motor: Nakajima NK1F Sakae 21, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 Le
Max. seb. 542 km/h 6000m magasan
Fegyverzet: 2x7,7mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-5 Modell 52,

Motor:Nakajima NK1F Sakae 21, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 Le
Max. seb: 565 km/h 6000m magasan
Fegyverzet: 2x7,7mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x30 kg vagy 2x60 kg bomba

A6M-5c Modell 52c,

Motor:Nakajima NK1F Sakae 21, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 Le
Max. seb: 565 km/h 6000m magasan
Fegyverzet: 3x13,2 mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 4x30 kg nem irányítható rakéta, bomba 0 kg

A6M-6c Modell 53c,

Motor: Nakajima NK1P Sakae 31A, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1130 Le, metanol
befecskendezéssel 1210 Le
Max. seb:542 km/h 6400m magasan
Fegyverzet: 3x13,2 mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x60 kg vagy 1x250 kg vagy 1x500 kg bomba, 4x30 kg nem irányítható rakéta

A6M-8

Motor: Mitsubishi MK8P Kinsei 62, 14 hengeres csillag, teljesítménye 1560 Le
Max. seb:573 km/h 6000m magasan
Fegyverzet: 2x13,2 mm géppuska, 2x20mm gépágyú, 2x60 kg vagy 1x500 kg bomba, 4x30 kg nem irányítható rakéta

A 13,2mm-es géppuskákból kettőt a szárnyakban, egyet opcionálisan a törzsben helyeztek el.

A különböző változatok hatótávolsága 1380 km-től 3105 km-ig terjedt.(Az utóbbi póttartállyal, ami akár 10-12! órás repülési időtartamot jelent ha gazdaságos sebességgel repült!)

Quick Contact


küldés
vissza-->